Jól lehet követni, hogy alakul ki a liszt-finom fehér homok. A víz kihordja a fehér korallok nagyobb darabjait, amit aztán a folyamatos vízmozgás elmorzsol. A tengerhez közelebb még nagyobb szemű, darabosabb, távolabb már púderpuha. Az egész szigetet behálózza ez a fehérhomok út. Kôrülötte a trópusi vegetáció. A sportpályákat ejjel nagyon erős fénnyel megvilágítják. Valahogy senki sem délben teniszezik a 32 fokban, hanem éjjel a 27-ben. És amire mindig rácsodálkozom: az egyenlítő közelében fekszik(!) a holdsarló. (Nálunk függőleges kifli, arrafele hanyattfekvő kifli.)

Az all inclusive ellátás tartalmazza a vízi és szárazföldi sporteszközök használatát. Ami annyit jelent, hogy az ember odasétál a kölcsönzőhöz, és a laza rasta kölcsönzősfiútól kér 2 sup-ot, és viheti. A víz hihetetlen kék és kristálytiszta és sima, mint a tükör. A brac-i kikötő után egy fityfiritty a supolás (azert nem mindenkinek: a rasta őszinte elismeréssel néz rám, mikor leadom a deszkát: úgy tűnik, az átlag turista asszonyok örülnek, ha térden megmaradnak rajta)

Miközben szuppoltunk, leszallt a hidroplán, es hosszan jött kb 20 méterre mögöttem. Azt a leszbi dán párt vitte el, akik a mellettünk levő bungalowt bérelték. Komolyan: már szinte el van túlozva: az átlátszó, marketingfogás-kék tengeren siklik mögötted a pirosfehér repulő a vizen...

Az elso napi Sri Lanka-i orr-leeges óta folyamatosan kentük magunkat Zsolt 50 faktoros naptejével, és még így is megpirultam a supon! A víztükör és a fehér homok prizmaként szórja a napfényt.

Masszázs centrumka is van: na, ezt nem tartalmazza az all inclusive. Egy akciós páros masszázs 100ezer forint. Kihagytuk…

Nincs itt egy vészterhes állatvilág: nagyobb dolog nem tud a szigetre kerülni. Marmint szárazföldi. Rovart sem észlelünk. A hangyairtó be van készítve a szoba szekrenybe, de nem jöttek hangyak. Egyik nap lattunk egy beöltözött rovarölő embert. A növenyzet olyan, mint a Kék Lagunaban. Viszont sajnos estefele 50 centis denevérek röpködnek. Mint a pterodactylusok… 

A parti homok teli van tarisznyarakokkal. Tenyleg tömérdek. Fehérek és átlátszóak, ujjbegynyitől a kéttenyernyiig. Hihetetlen sebességgel rohangãsznak. És lyukakat ásnak maguknak méretarányosan. A víz hemzseg. Minden méretű halakkal. Szirti cápák is vannak, amire a búvárcenterben azt mondják, hogy veszélytelenek. Hál istennek 100 meterre is derékig ér a víz, oda nem jonnek ki. A partnál a fehér homok felett a halak is fehérek vagy átlátszóak. Gyűjtögettem a kagylókat, csigákat és koralldarabokat, mert szerintem a tengerparti átlényegülésnek ez kihagyhatatlan momentuma. És itt van, de mennyi! A kagylóhéjakból apró rákok bújnak elő a tenyeremben - ezeket visszateszem a homokba. Lelkendezem Zsoltnak az etologiai megfigyeléseimmel. Apatikusan hallgatja, de aztán elkapja a fonalat. A sebesség, ahogy alkonyatkor többszáz rákocska sprintel szét, amint közeledünk, és eltűnik a saját lyukában, lenyűgöző.

Praktikus figyelmességek sora vesz körül bennünket: a házikók teraszának szélén egy lapos kő mellett lábmosó zuhany. Mindenki mezitláb járkál, így le tudja mosni a homokot a lábáról, mielőtt belép a házba. Apropo zuhany. Sri Lankan is, Maldivon is, mindenhol, a reptéri wc-kben is a wc-kagyló mellett kis zuhany. Bidé helyett. Csodás szolgáltatás. A szobánkban az asztalon egy fémkorong, ha megnyomjuk, magas henger emelkedik ki: konnektorok es usb töltők sora rajta. Az ajtó mellett a falon levehető erősfényű elemlámpa, ha helyre van illesztve, akkor feltöltődik.

Ali tájékoztatott bennünket, hogy a sziget 600 m hosszú, és a vendégek naponta többször körbe szokták sétálgatni. Ez elég sivárul hangzik elsőre…, aztán aznap estétől kezdve mindennap boldogságosan körbe körbe sétáltuk a Lhaviyanit mezítláb a fehér homokban. A telefon szerint átlagosan 8-10 km-t naponta. Ali megmutatta a házikónk. Tágas. Saját, növényzettel szeparált terasza van, ami lenyúlik a vízig. A fürdőszoba nyitott. Csak kerítése van, teteje nincs. A fele egy kert (a fürdőszoba fele).

78 bungalow van a szigeten, teltháznál 156 vendég lehet. Most talán ha 60 volt. Percekig lehetett andalogni, mire szembejött valaki. A házunk előtt, ha lementünk  a vízhez, nem látni senkit. 

A legzsúfoltabb pillanatok, amikor ettûnk: akkor akár 30 ember is lehetett egyszerre a nyitott oldalú, homoktalajú étteremben. A svédasztal minden étkezésnél pazar. A curry itt is többszörösen jelen van, de hála az olasz törzsgárdának, olasz szekció is mindig van. Nemcsak azt írják oda az étel mellé, hogy pl vegan, hanem, hogy halal vagy harrar, azaz megfelelő vagy tiltott az iszlám szerint. 

Muszlimok, a szemelyzetben is a nők kendőben vannak, de az arcuk látható. Mindig a ferfihoz fordul mindenki. Volt, hogy a pincérnőtől én rendeltem. Mire Zsolt odaért a svedasztalos szedésével, pont hozta a 2 pohár bort. Szinte remulten mondta, hogy en mar megrendeltem. Zsolt mondta neki, hogy nincs különbség, ő ügyvéd, én orvos, rendelhetek ugyanúgy. Aztán a következő reggelinel odajott hozzam beszélgetni. Mindennap dolgoznak, nincs szabadnapjuk. Lehúznak 2 hónapot folyamatosan, aztán kapnak kis szabadsagot, ő pl jövőhéten megy az anyukáját meglatogatni. Van egy kis staff village a szigeten, ott laknak. (Növényzet mögé rejtve, nem a parton.)

Maldív elméletileg köztársaság, de a szultan a koztarsasagi elnök, es a pozíciok felét ő jelöli ki, a maradékról szavaznak. Egy rövid ideig tényleg köztarsaság voltak, de megszavazták maguknak, hogy a szultán legyen ezentúl az elnök. Ragaszkodnak a hagyományokhoz.

Amilyen a mienk, azok az olcsóbb házikók, mert a sziget napkeltei oldalan vannak. A sunrise oldalon ugye nezhetik a vendégek naplementét. Es hajnalban kevesen kelnek fel a napot nézni, de alkonyatkor simán megy. Es a napnyugtás oldalon nincs szél sem, mert a szélirány allandó, és a szél erről arra felfogódik. Első este még papucsban mentünk vacsorázni, de aztán már ahhoz sem volt rajtunk cipő. 

Minden estére volt valami attrakció. Első nap a rasta dj. A másodikon egy kis zenekar játszott pop klasszikusokat. A harmadikon ingyen koktél-est. A parti homokban standokat állítottak fel, koktélok készültek, falatkákat kinaltak és lehetett beszélgetni a vezetőséggel. Én ezt tudtam volna nélkülözni, de egy bájos malajziai hölgy hozzámlépett. Kiütéseim vannak a csit-csettől, de egészen belejöttûnk, Zsolt is becsatlakozott a koktéljával visszatérve.
Erre igényes vendégek különböző fokozódóan romantikus vacsorákat bérelhetnek maguknak. Pl. hogy nem az étteremben esznek, hanem 6 méterre tőle a parton, szív alakban kisorjázott mécsesek között. Vagy kimennek arra a kis két-pálmafás szigetre 100 meterre a vízben, és ott költenek el egy vacsorát. Full extraként elcsónakáztatják őket egy lakatlan miniszigetre.

Az étterem mellett egész nap koktélbár üzemel. Délutánonként koktéloztunk. A pultoslány akcentusából Zsolt megallapította, hogy laoszi (hoooogy?!). El is mesélte neki, hogy voltunk Laoszban és bedobott egy lao köszönomöt. (saa-bai-dii). A lány kérdezte, merre jártunk, és örvendezett, hogy Luang Prabangban is, mert onnan való. Miután így megalapozódott a kapcsolat, bevallotta, hogy kezdő bármixer, úgyhogy a Cosmopolitan-em úgy gyártottuk, hogy elsoroltam, szerintem mi van benne. (Vodka, Cointreau, friss lime juice, áfonyalé)- az arányokat én sem tudtam, életem legbátrabban vodkázott változata volt, határozottan finom! Ahhoz valamilyen okból ragaszkodott a mixerlany, hogy öngyújtóval pörkölt lime héjjal stílusos díszíteni.

Ilyet még sosem tapasztaltam. Repules kozben bemondta a pilota h takarjuk el a szánk és orrunk. Es végigment 2 stewardess a gépen és folyamatosan rovarirtot(??) permetezett a bőröndtartók magassagában.

Maldivra repültûnk. Azért repültünk Maldivra, mert vagy 8 éve Klári barátnőm átszellemülten ecsetelte, hogy az egy masik univerzum, tenyleg kilép az ember a mindennapi hajszájából, kikapcsol, átlényegül, édes békés zenbe esik. Kláriék is olyanok, hogy csak azért mennek, hogy lássanak, trappolnak, néznek, múzeum, templom, gasztronomia, történelem - szóval tőle nagyon meggyőzően hangzott ez a feltöltődés élmény. Zsolt viszont nem hitt a dologban, nem fogja ő a lábát lógatni (nem pont ezt a kifejezést használta) egy vagyonért a fehér homokban. De mert ugye annyira szerettem volna, és így 7 nap ceyloni alapos turistáskodás után bele is lehetett törődni 4 nap atollba- áldását adta.

A bookingon kerestem a szállodát (ami egyenlő a szigettel). A bungalow a 3 éjre all inclusive ellatassal, amiben barmennyi víz, tea, kavé is benne van, meg a sup, kajak, edzoterem, teniszpalya, tollaspalya, ilyenek - 42ezer/fő/nap. Olyan hotelt választottam, akik vállalják, hogy a Male nemzetközi reptérről hidroplannal elszállítanak magukhoz. A hidroplan 101ezer fejenként. Ide ár/érték arányban gondolkozva tenyleg hosszu idore lenne érdemes menni…

Miutan elkobozták a Ganesha szobrunk és az alkoholjaink, megkerestük azt a pultot, ahol a hidroplanra kell jelentkezni. Nincs légkondi, keleti rendezetlenség és tumultuozitás, a csomagjainkat atveszik a pultnál- nem úgy tűnik, mintha tudnák, hova fog kerülni. Kis mikrobuszokkal szállítják az embereket a hidroplán és hajó kikötőbe. A hidroplán váró sem légkondis, ellenben kaotikus. A reptéri pultnál kapott jegyünkön van egy szám, ezt mondják be hangosbemondón, ha a mi gépünk indul. Zsolt sört vesz. És padlóig csalódott, mikor a sörösdoboznak látszó flakonból valami almalé szerű kerül elő. Itt sem árulnak alkoholt, de nem magyarázgatják.

Mikor bemondják végre a számunk, még korántsem a hidroplanhoz mehetünk, hanem egy szakrendelés váró jellegű szobában ücsörgünk műanyag székeken, míg végül név szerint szólítanak a beszálláshoz. Minket pl Doktorkrisztinainnahura néven. (Az Innahura a szállodánk neve)(Gondolom a szólításra kijelölt matróz örül, ha az abc-nk betűit értelmezi a helyi sorminta-írás mellett, azon mar nem tud filozofalni, hogy a sok szó hogyan ad ki egy nevet)

A hidroplánok jópofán néznek ki, de semennyire nem kényelmesek vagy kellemesek. Szardinia szerűen zsúfolják be az utasokat és csomagokat, 40 fok van, minden ragad a párától és olyan a zaj, mintha a motorban ülnénk. A pilóták póló, terdnadrág, flipflop egyenruhában. A flipflop valami szigoritas, azelőtt mezitlab voltak. (Flipflop = vietnami papucs)

A látvány viszont mesebeli.

Összesen majdnem egy órát repülünk, egy megállással: egy szigeten kitesszük az utasok ⅔-át.  Mire a Laviyani atollhoz érünk, akkora a szél, hogy a gép nem megy oda a recepció mólóhoz, hanem a nyilt vizen száll le egy úszó stéghez. Ott ácsorgunk kicsit, míg kijön értünk egy hajó. 2 pár és egy rasta (este ő lesz a dj). És innentől a mi maldív szigetünk egy pillanatra sem esik ki az álomszerű mesebeli idill szerepkörből. A homok tényleg hófehér és puha, mint a liszt. A víz poszterkék. Szüntelen 30 fok van. A növényzet mint egy nagyon gondosan valogatott es apolt trópusi üvegházban.

A recepción Ali fogad bennünket. Folyamatosan csacsog. Azt mondja, fordult mar itt elő magyar, de ritka. Es a magyarok nem tudnak angolul, Zsolt nyelvtudásától el van ájulva. Zsolt nyelvtudásától en is el vagyok ájulva, mert ő nem beszél angolul, hanem kifinomult szóviragok füzérével lubickol a nyelv lehetőségeiben (ráadasul bárki akcentusára ráhangolódik, nézték már brittek brittnek, amerikaiak amerikainak). Akkor van meglőve, ha azzal a turizmusban dolgozó 90%-kal akar kommunikalni, akik a maguk velős gyakorlati szókincséből gazdálkodnak. Ali egy kis beach-kocsival elszállít minket a bungallow-nkhoz. Zsolt ráhozza a frászt, mikor a kormányhoz lép, hogy majd ő vezet. De csak viccnek szánta. Ali menet közben vígan ciao-zik a vacsorához sétáló nyaralóközönségnek: a vendégek nagy többsége olasz. 

Nagy lazasággal rábíztuk magunk Mahénra. Aki korrektul haladt is Colombo fő látnivalói mentén. A Lotus Tower a képeken remekül mutat, de élőben olyan semmilyen benyomást keltett. 

Másfél órát szántunk Colombo bazárjára - ennyit Zsolt is bír. Pettah - az az igazi klasszik keleti bazar - nyüzsgés, tuktukok, színkavalkád gyümölcsben, textilben, fűszerben. Szingalézek, tamilok, muszlimok. Anyagokat vettem, ragyognak a szinek, varrunk vidám szoknyákat belőlük. (Az elsőt már meg is csináltam vasárnap)  Es ittunk zöldkókusz levet, már egészen belejöttem a gyanús szívószálakkal inni azt a fanyarka folyadékot: melegen is üdítő.

Az Independence Memorial Hall sem egy olyan élmény, hogy ott állsz elájulva, hogy ilyet még nem láttál. 

Na de a Gangaramaya templom és a Gangaramaya templom múzeuma - ott elajultunk. Megint. A templom a vízre épült, már a látványától átjár a lelki béke.

A curryn kívül sztupaval es buddhával talalkoztunk a legtöbbet Sri Lankán, de a hindu istenekből is nagyon sok van, mert a 2 vallas egymásba epül, egy templomon belül is. Zsolt főkedvence Ganesha, mar anno is szerette Laoszban, a pocakos elefant hindu isten. Bár mondjuk Shivat is szereti, mert mindig nagyon csinos es sikkesen tancol. A Gangaramayaban buddha is, sztupa is, meg hindu istenek is voltak.

Na es a csodalatos múzeuma! Hatalmas kiterjedésben, ahol egymást váltogatják a fedett és nyitott terek (egy bodhi fát is magában foglalt, amit szertartásosan meg is locsoltam, az erre a célra kikeszitett kis ezüstküblik közül eggyel, amibe olyan csapból engedtem vizet, ami szintén minden szentélyben van, a normál csap vize attól válik szenteltté, hogy ráerősitenek egy kis textilszütyőt, es azon atfolyva a víz már okés, lehet csorgatni a küblibe es szépen locsolgatni a bódhi fát.) Szóval a múzeum hatalmas, es minden, de minden rendszert nélkülöz. A hívek random adományaiból tevődik össze. Van benne kitömött elefánttól kezdve, egymasra ömlesztett órákon keresztül a 600 buddha szobron át a hintalóig es műanyag dinoszauruszig minden.

Mahén ajándékozott nekünk 1-1 karkötőt. Az enyémen ez a minta. Ott náluk ez Buddha lábnyomának a szimbóluma, az egyik legősibb jelkép, szanszkritul szvasztika. (Olvassa ezt fel mindenki hangosan - kis nyelvtörő szintagma, mint a Jamaika a jamaikaiaké). Szerencsét jelent és hoz. Hitlernek megtetszett anno, és kicsit átszerkesztette magának. 

Másnap repültünk Maldivra, úgyhogy este egy jó étterembe terveztünk menni búcsú vacsorázni. Kaema Sutranak hivjak, a tripadvisor szerint a 3. legjobb Colomboban es csak $$-$$$. A Shangri-La ***** Hotel egyik étterme. Az étterembe taxival mentünk, hogy Mahénnak ne kelljen éjjelig maradnia a városban. A taxisok keservesen találták a butikhotelünk, de mindkettővel jót beszélgettünk. 600 Ft-ért fuvaroztak 11 km-t a nagyvárosban. A Shangri-La hozza impozánsságban azt, amit egy távolkeleti luxushoteltől vár az ember. És persze curryt ettünk - és milyen finomat! Happy hour volt, koktéloztunk is. Az enyém chillis: ne csak a curry csípjen.

Másnap reggel: Colombo repülőtér -a kormány visszaállította a halálbüntetést a droggal kapcsolatos bűncselekményekben. Ezt nagy angol nyelvű táblán közlik a turistákkal.

Colombo, Male, Qatar - a reptereken mindenhol extra ellenőrzések. A tranziton belül is. A gépbe való beszallas elott is. Újra meg újra pakoltatnak, átvilágítanak, motoznak. Zsolt nagyon gyanús figura lehet, a szőke haj kék szem ellenére állandóan kiemelik. Maleban (Maldiv szigetek főváros, reptér) a fehér emberek csomagjai jöttek meg utoljára a futószalagon. Tényleg! Csodálkozva regisztráltam. Mikor végre megvolt, és indultunk velük kifele, Zsoltot ismét kiemelte az officer. Kinyittatták a nagy bőröndjét (amire már eleve rá volt ragasztva a piros cimke, hogy átvizsgálták) és elkobozták Ganeshat és a whiskynk és jägerünk. Maldiv muszlim. Nem lehet pogány isten jelképeket bevinni! Es alkoholt sem. Dermedten álltunk, de megnyugtattak, hogy mikor majd elrepülünk, visszaadják. Zsolt mellett egy lengyel vodkáját kobozták éppen. És tényleg visszakaptuk 4 nap múlva, külön pult van ehhez rendszeresítve.

Zsolt azt mondja, mindenképpen szerepelni akar a blogban, de titokzatosan, mint Colombo felesége.

Azt még nem is mondtam, hogy Sri Lanka a templom robbantások miatt veszélyesnek van nyilvánítva, ezért ajánlották a konzuli védelem kérését. Kértem is. Mondjuk Sri Lankán nincs magyar képviselet, a legközelebbi konzulátus Indiában van, onnan kapjuk a védelmet. Ami abból áll, hogy bejelentettem nekik a neten, hogy mettől meddig és hol tartózkodunk Sri Lankán, ők meg visszajeleztek, hogy akkor most védelem alatt vagyunk. Közbiztonság szempontból megnyugtató ország, az emberek kedvesek, nem volt olyan érzésûnk egy pillanatra sem, hogy bármi fenyegetne bennünket.

Nagyon hosszú nap után, Mahén Sonaliját is begyűjtve, este 9-re megérkeztünk: a D Pavilion Boutique Hotel, Colombo-ba. Ez egy butikhotel (a leleményesebbek kikövetkeztethették a nevéből). 6 lakosztaly egy medence körül. Csak mi és egy idősebb japán üzletember volt akkor vendég. És olyan eldugott, hogy sem Mahén, sem a taxisok nem találják, csak nagyon nehezen. Egy kanyargós sikátoron keresztul kell besunnyogni nagy épületek mögé, hogy ott legyél a kis paradicsomban. 

Eddig minimum egy curryt ettunk naponta, de sokszor 2-t, es lett volna lehetoség 3-at is, mert a reggelihez is kiteszik. A butikhotelnek nincs vacsorája, átirányítanak egy kis gyorsbüfébe a közelben. Na ott pizzát ettem. Curryset. �

Curry magyarázat. A curry (nem “körri”, hanem “kari”) 3 dolog egyszerre. Egyreszt egy fűszernövény, amit én is termelek, klasszul ki is tudtam szárítani télire. Egy fűszerkeverék, amiben van ebből a növényből is, meg még sok masból, és számos típusa létezik. És egy étel, ami olyasmi, mint a mi pörköltünk, csak paprika helyett curry van benne. És ahogy van csirkepörkölt, marhapörkölt, borsópörkölt, úgy van csirke-curry, halfej-curry, edesburgonya-curry a végtelenségig. Sri Lankan nincs nem-csípős étel. 10-es skálán 3-10 csíp minden. Ha már 7 körül van a csípősség, akkor melléírják, hogy spicy.

Vacsora után miénk volt a medence. Este 11-kor úszóbajnokságot rendeztünk ketten. Fejeseket ugrottam!! Zsolt szerint hihetelen a mozgáskoordinacióm. Ami annyit jelent, hogy nem lehet belőlem kinézni, hogy szabályos fejeseket ugrom, és ha ő a medencéből instruál, akkor rögtön összehozom az új, előretolt lábas stílust is.

A reggelit este előre tételesen meg kell rendelni (Tojás milyen formában és hány tojásból, friss gyümölcslé miből mixelve, pirítós vagy friss kenyér, stb) és megmondani, hánykor akarjuk elfogyasztani. Másnap reggel aztán az idős japán úriemberrel ülünk a medence felett a reggeliző teraszon, és kihordják nekünk a megrendelést.

A tervemben úgy volt, hogy ezen a napon leautózunk a déli csücsökbe. Teknős-menhelyet meg rúdról horgászókat nézni. De a végtelen előző napi menet után arra jutottunk, hogy maradunk Colomboban. Nem bántuk meg!

Jó megfigyelők 2 dolgot vehetnek észre az utolsó fotón: hogy hatalmas krikett poszter alatt ülünk és hogy mindkét vállamon van egy nagy táska. Krikett: Ceylon (=Sri Lanka) nemzeti sportja a krikett. Olyan, mint nálunk a foci. Más sportokban nem jeleskednek, olyannyira, hogy az olimpiák történetében összesen két érmet sikerült szerezniük. Valaha. A táskák: az asszony a világ négere. Az egyik táskát folyamatosan viszem mindenhova, a saját körültekintően halmozott motyóimon túl ebben vannak a szent helyeken felöltendő kendők, a kéztörlő, a vészhelyzeti ebéd. Utóbbi azért, mert az utazásainkon némi feszültséget szokott szülni, hogy én 4 órankent éhes vagyok. Nagyon. Zsolt meg délben szinte mindig indokolatlannak látja, hogy megálljunk enni. Ezen az úton egy hős voltam az étkezeseimmel. Az ebédről teljesen letettem. Mindennap vittem magammal kekszet es aszalt meggyet, és amikor kitör rajtam a hipoglikémia, azt ettem. (De sokszor Zsolt is éhes volt, és akkor ettünk egy rotit vagy pl Colomboban egy pékségben currys(!!) csirkével töltött batyut.) Az aszalt meggyből Mahént is többször kináltam. El volt ájulva. Nem jellemző náluk a meggy. A fanyar gyümölcsôket pedig szeretik: egy fáról szedett nekünk valami piszke szerű termést, ami annyira volt savanyú, hogy még most is összeugrik a szám, ahogy leírom. A másik táska a kocsiban marad, abban vannak a váltócipők, a naptej, a telefontöltő, stb.

Folyt. köv. Colombo - pl a világ leglazább múzeuma és Kaema Sutra.

Sri Lankán szingalézek es tamilok élnek egymás mellett (es egy keves muszlim meg keresztény). A szingalézek buddhisták, a tamilok hindik. Es évezredekben mérhető, mióta egymassal csataroztak. Mostanában van békesség. Mindenki úgy néz ki, mintha a Nyírségből jött volna, de a szingalézek vekonyak, a tamilok nagyobb darabok. Nem érzékelünk semmi atrocitást soha. Maximum Mahén tesz néha 1-1 pikírt megjegyzést. 
Mahén masfél éve csinálja a sofőrködést. Előtte “junior” volt, ezt mondta. Mérnök akart lenni Japánban, de nem sikerult a vizsga. Japánul és angolul beszél- angolul rosszabbul mint én, rendszeresen tolmácsolok Zsolt és közte: leegyszerűsítem Zsolt szóvirágait. Az akcentus olyan, hogy lassan jössz rá, ez most angol. “Ma-am, fresz fisz!” (= Madam, fresh fish! = Asszonyom, friss hal.)

Sigiriya-ból Colombo, ugye az a 145 km, amit idefele 4 ora alatt tettünk meg. Van tervünk, de Mahén hamar előóvakodik az övével. Ne menjünk abba a zsúfolt elefánt árvaházba, tud ő egy jobbat! A jobb egy alapítvány. Elefántokat mentenek. Nem tudom, mitől mentik őket, mert az erdőben és utakon sétafikáló elefántok határozottan derűsebbnek tüntek, mint ezek kiláncolt lábbal, turista szórakoztatasra betanítva. De lehet, hogy magamból indulok ki, és az elefántok szeretnek turistákkal fényképezkedni, turistákat lefröcskölni a tóban, és aztán faleveleket enni a helyükön. Olvastam nem-régen, hogy az elefántok az embert egy olyan cuki kis dolognak látják, mint mi egy kiscicát pl. Befizettûnk: Zsolt egy teljes programra, én az elefánttal fûrdést kihagytam. Emlékeztem Indiából, hogy szörnyen magas egy elefánt, és billeg, és félelmetes a hátán ülni. De arra gondoltam, hátha akkor még tapasztalatlanabb voltam. Nem. Az elefánt hátán ülni kicsit sem kényelmes, egyáltalán nem biztonságos, és szerintem kevéssé szórakoztató. Zsolt órabérben kókuszdió héjjal vizet is mert az elefánt hátára, aztán csutakolta, majd úgy csinált mintha élvezné, hogy ruhástól lefröcsköli az ormányából. 

Kandi (szingaléz: මහ නුවර Maha Nuvara, tamil nyelven: கண்டி) város Srí lankán, a buddhizmus egyik szent helye, az ország kulturális központja. A Szent Fog Temploma, ahol  Buddha fogát őrzik. Többszöros biztonsagi kordon van, fémdetektorokkal, motozással - tömérdek talpig fehérbe öltözött zúgóbúgó hívvel. A fog a templom emeletén van egy szobacskában, ami előtt asztalokból van lezárás (ide hordják az ajándékokat,  mi is vittünk egy tálca jázmint). A szoba ajtaját naponta 3x nyitják ki egy félórára, akkor nagyon messze be lehet nézni, hogy valahol a végében az arany ereklyetartóban ott a fog. Ennél közelebbről csak idelátogató allamfőknek és hasonlóknak mutatjãk meg. (Aki már látta, gyanakvó, mert kb akkora, mint egy bivaly foga). Miközben oda gyalogoltunk (a szokásos korrekt ruházatban, mezítláb), egy csatornában ácsorgott ez a döbbent-kék madár. Mahén szerint a felbukkanó békakra várt.

Aztán megnéztünk egy teagyárat. Most már tudom, mi a fehér tea. Mi az arany. Miért nevezetesek a ceyloni teák. És végignéztuk, hogy tépkedik a leveleket, melyik fajta levél mire alkalmas és hogy szárítják (100 éves gépekkel). Majd teat kóstoltunk. 10 félét. Tea-sor volt, mint egy borkóstolón, csak itt fordítva: a csúcscsodálatos minőségtől haladtak az egyre mezeibb feketetea felé. A fehér teán tényleg érezzük a különbséget: selymesen lágy, semmi karcosság.

Mahén megkérte, hogy felvehesse a menyasszonyát (februarban lesz az esküvőjük. Fura elgondolni az 50 kilós Mahén családalapítását.) Kérte, hogy nehogy megmondjuk a főnöknek vagy beleírjuk a tripadvisorba. Sonali, a menyasszony tündérszép és aprópici. Meghivtak az esküvőjükre.

Miután 5 orat setalgattunk forró köveken es homokban, továbbindultunk Mihintaléba. Előző nap 1200 lepcsofokot mentunk az Oroszlansziklára, ott voltunk elájulva, hogy ilyen szépet még nem láttunk. 
Mihintale esetén az egesz hegy szent hely. Es tudtuk a blogokból, hogy 1800 lepcso kovetkezik. Kicsit aggódtam... Es tenyleg, a tövében leadtuk a cipőt (a hegy is szent, ugye), es elindultunk hegyet mászni mezítláb. Amúgy Sri Lanka ezen Észak-Központi Tartományát (lehet hogy a többit is, de azt még nem láttuk) élénkvörös salak(?) borítja. Mint egy hatalmas retro teniszpalya.

Nahát Mihintale azért elég durva. Fellépeget az ember a lépcsősoron (egészen barátságos, egyszerű lépcső), és áll a platón, ahol körben van egy hatalmas fehér Buddha, egy sztupa, egy falmászó jellegű szent szikla és egy buddhista szerzetes iskola. Az iskola pont olyan, mint nálunk egy iskola, csak a fiúk a narancssarga leplekben szaladoznak, zajonganak - gondolom pont szünet volt. A másik háromhoz külön külön lépcsőkön kell felkapaszkodni. Ezeket a lépcsőket sem tegnap vájták a hegybe… Mahén úgy viszonyul a majmokhoz, mint mi egy szutyok kóbor macskához. A majmok meg úgy viselkednek, mint a Dzsungel könyvében - Zsolt beleélte magát a vezér gorilla szerepébe. Ezt komolyan nagyon tartsátok titokban: beosontam a nagy fehér Buddha mögé a vadonba pisilni. Buddha MÖGÉ nem lehet menni. A reptér közepén álló Buddha hátulját le is zárták egy fallal. Az szentségtörés. Buddhának háttal sem allunk. Szabad a szobrokat fényképezni, és szabad beleállni a képbe, de csak úgy, hogy Buddhara nézel. 

Végül felmásztunk a szent oromra, ami egy vízvezeték-csovekkel korlátozott függőleges sziklafal lábujj lyukacskakkal. Szerintem bőven ledolgoztam a napi curryt. A Gruziaban megszokott védelmi rendszer van: semmilyen. 5 éves gyerekeket cipelnek fel a sziklafalon, hogy aztán bőven kizuhanhassanak a virtualis korlat alatt. Egy szingaléz kisfiú rémülten kuporgott a csúcskő közepén, és zokogva tiltakozott, hogy nem mer lemászni. Azért lejutottak. Zsolt nyűgös lett, mert azt várta h szörnyen lemaradok, es ezzel szemben a nyakában lihegtem. Rejtett tehetségem van a falmászáshoz. (Is.)

Mihintáléból Polonaruvaba mentünk. 3 őz és egy elefant grasszált az út mentén. 

Polonnaruwa egy másik királyi székhely és vallási központ. Hatalmas város 1200 körülből. Sokáig itt őrizték Buddha fogát, de 1500 körül átvitték Kandybe. Buddha testrészeinek csoportosítása folyamatosan zajlik. Virágzása után félig lerombolva és hosszú évszázadokon át elfeledve, az áthatolhatatlan őserdőben rejtőzött. 
Ezekre a helyekre a belépők drágák. A turistáknak. 20-30$ (6-9ezer Ft) De a helyi híveknek csak 500 rúpia (~800 Ft) 
Amúgy is az egyértelműen turistás helyek sokkal drágábbak- de még mindig olcsóbbak,  mint Magyaro. Útközben egy kis büfében rotit ettünk (kókuszlisztből készült palacsintaszerű) borsos chillikrémmel, kettőnknek a szódákkal együtt 600 Ft volt.
Egyszercsak megcsípett egy kis fekete rovar. Ami azonnal annyira fãjt, hogy féltem, hogy nem mérgezòdtem-e meg. Még órákig fájt, vettem be antihistamint, így 2 nap alatt lenyugodott a helye is. A blogok figyelmeztettek, hogy vigyünk rovarriasztót, és az ágyak körül ott volt a szunyogháló, de a kis feketén kívül nem kellemetlenkedett egy rovar sem.
Ugye ők buddhisták. És egyszer csak ott volt egy Vishnu szobor (hindu!) a templomban. Hooogy?? Az a válasz, hogy Buddha egy ember. Vishnu meg egy isten. Elférnek mindketten a templomban. 
Polonnaruwa most is városnyi méretű, gyalogosan napok lenne bejárni. A templomok, sztupak és Buddha szobrok mellett nagyon érdekes a tanácsterem (a helyek alapján 8-10 ember alkotta a királyi tanácsot). És a hatalmas tó, amit mesterségesen alakítottak ki és 2500 hektárt locsoltak belőle. Persze királyi medence is van, amihez átöltöző pavilont is építettek. A vízkultúra: öntözés, fürdők, csatornák az ókori Rómát is felülmúlja.

Polonnaruwaban hallottunk először magyar szót (10 nap alatt még egy eset lesz). Egy fiatal pár reagált a mi magyar beszédünkre. Éppen a hatalmas oldaltfekvő Buddhát néztük, ott új szabály van, csak a Buddha fotózható, mi nem szerepelhetünk a kepen. Aztán kiderült, hogy a fiú magyar, a barátnője “romániai”. (Nem szivesen mondaná ki, hogy román…) Londonban ismerkedtek össze, ott élnek, angolul beszélnek egymással.

Folyt. köv. Elhagyjuk Sigiriyat. Buddha foga nyomában. És elefántok.

A fafaragó után irány az Oroszlánszikla. Amire Zsolt azt mondta, hogy még életében ilyen csodas helyen nem volt. Az Oroszlánszikla egy vulkáni lávadugó, amiről lekopott a vulkán. És egy ókori szingaléz király (shakespearei élettörténettel: értsd vérrokonok meggyilkolãsa a hatalom megszerzésére) a vilag 8. csodájává alakíttatta. Függőkertekkel, tükörfolyosóval, hatalmas műtavakkal, csodás falfestményekkel. 
Abból a hersegő zöld kelet-ázsiai dzsungelből emelkedik ki, aminek a látványa is boldogsag. Aki esetleg elfelejtette volna, ez az, ami a hotelünk 100 m-es medencéjéből is látszik. 
A király hatalmas oroszlánná faragtatta a sziklát, de ennek már csak a mancsai vannak meg. 
Halvány hibája, hogy 1200 lépcsőfok vezet fel a tetejére. Ebből 600 csigalépcső-fok a sziklafalon.

Egeszen biztos vagyok benne, hogy még soha életemben nem izzadtam ennyire. 1200 lépcsőfok 98% páratartalomban, 30 fokban.
Mahén azt mondta, béreljünk* gájdot. Mondtuk, hogy nem, elolvastunk mindent. Akkor béreljünk leesés elleni gájdot (van ilyen!!) Mondtuk, hogy nem. Erre azt mondta, hogy ő ebben a cipőben nem engedi, hogy én gájd nelkül  legyek, úgyhogy ő is feljött velünk. Sz@rul birta �� (Mahénnak ez volt a 3. sofőrködése. Tanulta a terepet. Igyekezett később is majdnem mindenhova velünk jönni. A turistáknak 30$ a belépő az Oroszlánsziklához, a helyieknek 50 rupia (~80Ft) 
Sri Lankan minden nap 30 fok van, és mindennap esik. Évszaktól függetlenül. Rôviden esik, és a páratartalmon csekély mértékben módosít. Nincs hova. Ezért vittem az esernyőm is a táskámban. Némi megdöbbenèst keltettem az Oroszlansziklán, mikor az esőben ernyővel másztam a lépcsőkön. Nem az ernyő miatt, az volt sok. Csak a többiek napsütēs ellen használják. 
Kaszapa, az ókori kiraly nagy kedvelője volt a női nemnek. A háremét labdacicis, karcsúderekú nők alkották.láthatók a falfestményeken (mérik az időt, hogy meddig lehet nézegetni!) Zsolt szerint az egyetlen 20. sz elotti uralkodó, akinek normális ízlése volt nők terén. 
A hárem a csodálatos medencékben pancsolt, mert Kaszapa ezt nagyon szerette nézni. Ehhez külön szabadtéri fekvős trónusai voltak. 
Kreol bőrű vagyok, nem emlékszem mikor törtent ilyen utoljara: leégett a homlokom! És a kézfejem és a lábfejem. Másnaptól pedánsan kenegettük magunkat az 50 faktorral a turistáskodáshoz.

A vegetációt nem lehet jól leírni. Buja és élénk. A látványtól atavisztikus jóérzés járja át az embert. A szafarin egyet sem láttunk, de mindenhol máshol majmok tömegei rajcsúroztak. 

A harmadik napon Anuradhapurában kezdtünk. 
A város a kulturális világörökség része. Az ókori világ egyik legnagyobb kolostorvárosa, a théraváda buddhizmus központja, és királysági főváros volt hosszú ideig. A mai napig fontos buddhista zarándokhely. 
Akkora a kiterjedése, hogy napokat ajánlanak a bejárásara, lehetőleg biciklivel.  
Először a központi templomba mentünk. Nagyon szigorú elvárások vannak: se ferfinak, se nőnek nem lehet ki a térde, nőnek a válla sem (és mint utóbb kiderült, a dereka sem) Többszörös beléptető kapu van, persze a cipőket le kell adni - egész nap mezitláb jarkáltunk, ami a trópuson a cirka 60 fokos köveken/homokban nem egyszerű! Puhányabb turisták zokniban oldották meg a feladatot. 
Direkt hosszu szoknyaban indultam, es vittem a Laoszban begyakorolt kardigánkám váll ellen. Külön kapun lépnek be a nők és a férfiak, rajtam állandoan kotözgették a kardigánt az őr-asszonyok, mert hátul kibukkant egy kis derék. Zsoltra a fehér kendőm kötöttük rá - ezt is eligazították: nem libbenhet szét a hasítek. Ott derult ki, hogy a szín sem mindegy: mindenki hófehérben volt, a kéket még tolerálják - véletlenül voltunk így öltözve.

Turista alig akadt, ellenben rengeteg hívő: éppen valami vallási unnep zajlott. (Ami a blogok szerint amúgy kb 3 naponta van. Zeneltek, vonultak, zúgva-búgva imadkoztak, tele volt minden a fehérruhás hívekkel) 
Vittûnk Budhanak ajandekba viragot. Ezt, és gyümölcsöt, fazekakban ételt, sört, csokit hordanak a hívek sokszor nagy tálcákon, templomi felelősök rendezgetik, csoportosítják. 
A Buddha megvilágosodásos bódi fát hosszan kerestük, míg végül beirtuk a gps-be és kiderült, hogy alatta ülünk. Az Anuradhapurában lévő fa az indiai szent fa egy hajtásából nőtt ki, amit Sanghamitta királylány hozott a szigetre. 

A Thuparama dagoba* Buddha egyik kulcscsontját rejti. Buddha számos testrésze van szétosztogatva különböző sztupákba* és templomokba. (*dagoba=sztupa: egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha ereklyéit temették.) Volt az a pont, amikor Zsolt azt mondta, hogy több sztupát nem hajlandó megnézni - csak Anuradhapurában volt vagy 5.  A sztupákba nem lehet bemenni, teljesen zártak, csak körbejárhatóak. Mezitláb. 
Anuradhapurának a templomokkal, sztupákkal, hívekkel, a zsongó imádkozással és a Buddha szobrokkal van egy olyan hangulata, ami magával ragadott bennünket.

Leadtam ugye a pontos útitervet a sofőrös kölcsönzőnek, második napra aztán apránként rájöttünk, hogy Mahén ezt kiegészíti a barátai és üzletfelei mentén. Úgyhogy reggel azonnal egy váratlan szafarival indítottunk. Mahén a nyelvi korlátai miatt nem kezdte ezeket egyeztetni velünk, hanem egyszercsak megállt, és mondta, hogy akkor most átülünk a jeepbe.  Addigra útközben 4 elefánt bukkant elő a dzsungelből és hosszan masíroztak az országúton. Vad elefãntok. A vad elefántokat próbálják kerítésekkel a dzsungelben tartani, de fittyet hánynak. Kisétálnak az útra, begyalogolnak a földekre. 

A szafarin egy nyitott jeep-pel jartuk a dzsungelt 2 orat. Főleg madarakat lattunk, aztán meg néhány elefántot. Igazából kevesebb elefantot, és főleg messzebbről, mint amennyit később autózás közben. A páva olyan hétköznapi, mint nálunk a varjak. Mint kiderült, a páva Sri Lanka logo madara. Mahén teljesen letört, mikor mondtuk neki, hogy Magyarorszagon is van páva. Magyarország szingalézul Hamgérijáva. (හංගේරියාව - így kell írni. A grúz abc-ből legalabb 1-2 betűt be tudtam azonosítani. Itt nem ment.) Elég üveges szemmel néznek először, hogy Magyarország??. De a Nokia helyreteszi a dolgot. Az egész Távol-Keleten Magyarországról a nokiára asszociálnak. És viszont. 

Szafari után sorra került a barlangtemplom, ami az utitervemben volt. Dambulla. Öt templom van itt a barlangba vájva, tele a buddhista művészet valódi remekeivel, köztük Buddha és más istenségek számtalan (pontosan 154) szobrával és a sziget legszebb freskóival, melyet az elmúlt két évezredben a szerzetesek festettek. (A 2 évezred jól jellemzi Sri Lanka történelmét. Az ókor óta itt vannak.) Dambulla fenn van az UNESCO Világörökség listáján. A szent helyekre mezitláb és eltakart térddel és vállal lehet bemenni. Innentől a 10 nap nagyobb részét töltöttük mezitláb, mint szandálban, mert vagy szent helyen vagy beach homokban tartózkodtunk. Dambulla arról is nevezetes, hogy Zsolt itt kezdte a vásárlást: MINDEN árust megsajnált, számos gyermekükre tekintettel vásárolt egy titkos dobozt, egy holdkő medált, és egy kepeslap sorozatot. Persze kiderült, hogy mindezeket mindenhol árulják a sokgyermekes árusok. Általában sokkal olcsóbban. Mahén ettől kezdve ahányszor elindultunk egy látnivalóhoz, ellátta a jó tanáccsal: “Dzsolt, don’t buy anything!”

Mahén mondta, hogy elvisz minket ebédelni egy jó helyre. Az étterem egy pajta volt, aminek folyamatban volt az építése, ezért fúrtak-faragtak. Curry sor volt kipakolva, szabadon szedősen. Az ízek finomak voltak, viszont nagyon törekedtek a gazdaságosságra, ezért egyik feltét halfejekből allt, a masik kiskockára aprított csirkefarhátból. És persze egy csomó dolgot nem tudtunk beazonosítani.
Viszont ennek megfelelő volt az árfekvése is. Később rájöttünk, hogy a szisztema nélkül kockára vágott csirke (a módszer miatt kis kettészelt csontdarabok vannak minden falatban), a cupákos marha és a halfej nem kompromisszum, hanem ínyencség, és az árak mindenhol alacsonyak.

Ebéd után Mahén azonnal átvezényelt egy fafaragóhoz (nyilván ezért vitt ebbe az étterembe). Aki egy tényleges showt tartott nekunk, amely során először bemutatta a fákat. A teakfát, az ébent, a kókusz törzsét már ismertük. Van egy rainbow tree nevű fa, amelyiknek a belseje élénk narancssárga. Ezt kikaparta es a fabelsőt először leöntötte melegvízzel: narancs festék lett belőle. Utana beletett egy kést, a fém hatására fekete festékké változott. Utana beleszórt egy kis meszet, bíbor lett. 40 szint lehet belőle igy összehozni. Ezzel festik a szobrokat, dísztárgyakat. Egy-két ezer éve.

A Doha-Colombo mar nem szerencses. Pedig itt kellene aludnunk az egész utazásra eső 3.5 órát. Én középen, Zsolt es egy tavolkeleti között. Akinek átható curry szaga van. Intimszferaja meg nincs. Zsolt vizilabdás válla es a maláj(?) hozzám szorulása között határán vagyok egy hisztinek, de a borra bevett altató, és a repülős sátram* segít. *A nagy pillekönnyű  kendőm a szék tamlájához és elöl a térdemhez szorítom. Ebben a sátorban alszom a 3,5 órát. Előtte fogat mostam, bugyit cseréltem, és kikeféltem a hajam. Jókedvűen ébredek, bár a fiúk rajtam fekszenek, es a curry szag nem csokkent. Ekkor még nem tudom, hogy innentől nincs nap curry nélkül...

Colomboban megvesszük a reptéren 3000 Ft-ért azt a sim kártyát, amelyről aztán csak a net 60 százalékát tudjuk elhasználni, pedig folyamatosan üzemben van.

A blogok alapján Srí Lanka-n nem vállalható a bérelt autó önálló vezetése. Jobbkormányos a közlekedés, és a káosz indiai. Úgyhogy a neten sofőrös autót béreltem. A tripadvisoron ezek közül is lehet választani. Az Absolut Lanka 5/5 pontos. Hét napig utazgatunk keresztül-kasul Srí Lanka-n, az autó, a sofőr, a sofőr szállása, étkezése, az üzemanyag, minden benne van a költségben. Előre meg kellett nekik írnom a pontos útitervetünket (melyik városból melyik napon melyikbe utazunk), ez alapján kalkuláltak - 7 napra mindösszesen 405$-t.

Srí Lankai bankba nem lehet pénzt utalni, mert nincs IBAN kódjuk. A kommunikáció e-mailben zajlott. Kicsit izgultam hogy tényleg lefixáltam-e én ezt a szolgáltatást, de a sofőr ott várt a kezében a névtáblával bennünket a reptéren.

Az épületből kilépve beborít a 98 %-os páratartalom és a 32 °. Sokadszor vagyok biztos benne hogy én valahonnan innen származom eredetileg, mert azonnal otthon érzem magam ebben a jószagú gőzfürdőben.

A sofőr 25 éves, 45 kiló, cuki kisfiú mosolya van és Mahénnak hívják. Angolul kb 100 szóból gazdálkodik. Mikor mondjuk neki, hogy legelőször is ennénk valamit, megáll a Sasha nevű nyitott Foodcourt-nál. És curryt eszünk reggelire a 30 fokban.

Sigiriyaba megyünk: 145 km, 4 óra. Ez a 30-40 km/h-s átlagsebesség meg is marad az egész utazás során. Mahén félúton megállt az út szélèn egy nagyon nyomi nagyon szutykos bódénál.  Ahol a szintén szutykos tulajdonos asszony machetével feldolgozott egy zöld kókuszt, majd beledugott egy szivószálat. A szivószál látványa és tapintása alapján hetek óta van hasznalatban. Halált megvetően ittam.

Sigiriya: Aliya Resort. Aliya, azaz elefánt, ami a régió szimbólum állata. Az úszómedencéje 100 m, és úszkálás közben látod az Oroszlánsziklát. Hozzátartozó dzsungelben fa chalet-kban laknak a vendégek. Az ágyon angolpaplan, azaz egy paplan kettőnknek, ami mindig egy küzdelem, de itt kb. 10 m², úgyhogy négyen is paplan-rángatás nélkül férnének el alatta. Házikón belül is 90 %-os a páratartalom, semmi soha nem szárad meg teljesen, a tiszta törölközők is nedvesek, az ágynemű is. Mindezt váratlanul hamar megszokjuk.

Mahén is a szállodában lakik, a sofőröknek van egy elkülönített része a kert szélén. Azt javasolja reggel hétkor induljunk, ezt sikerült feltornázni 1/2 8-ra.

A reggeli vegtelen - zabkásától a 8 fele curryig.