Miután 5 orat setalgattunk forró köveken es homokban, továbbindultunk Mihintaléba. Előző nap 1200 lepcsofokot mentunk az Oroszlansziklára, ott voltunk elájulva, hogy ilyen szépet még nem láttunk. 
Mihintale esetén az egesz hegy szent hely. Es tudtuk a blogokból, hogy 1800 lepcso kovetkezik. Kicsit aggódtam... Es tenyleg, a tövében leadtuk a cipőt (a hegy is szent, ugye), es elindultunk hegyet mászni mezítláb. Amúgy Sri Lanka ezen Észak-Központi Tartományát (lehet hogy a többit is, de azt még nem láttuk) élénkvörös salak(?) borítja. Mint egy hatalmas retro teniszpalya.

Nahát Mihintale azért elég durva. Fellépeget az ember a lépcsősoron (egészen barátságos, egyszerű lépcső), és áll a platón, ahol körben van egy hatalmas fehér Buddha, egy sztupa, egy falmászó jellegű szent szikla és egy buddhista szerzetes iskola. Az iskola pont olyan, mint nálunk egy iskola, csak a fiúk a narancssarga leplekben szaladoznak, zajonganak - gondolom pont szünet volt. A másik háromhoz külön külön lépcsőkön kell felkapaszkodni. Ezeket a lépcsőket sem tegnap vájták a hegybe… Mahén úgy viszonyul a majmokhoz, mint mi egy szutyok kóbor macskához. A majmok meg úgy viselkednek, mint a Dzsungel könyvében - Zsolt beleélte magát a vezér gorilla szerepébe. Ezt komolyan nagyon tartsátok titokban: beosontam a nagy fehér Buddha mögé a vadonba pisilni. Buddha MÖGÉ nem lehet menni. A reptér közepén álló Buddha hátulját le is zárták egy fallal. Az szentségtörés. Buddhának háttal sem allunk. Szabad a szobrokat fényképezni, és szabad beleállni a képbe, de csak úgy, hogy Buddhara nézel. 

Végül felmásztunk a szent oromra, ami egy vízvezeték-csovekkel korlátozott függőleges sziklafal lábujj lyukacskakkal. Szerintem bőven ledolgoztam a napi curryt. A Gruziaban megszokott védelmi rendszer van: semmilyen. 5 éves gyerekeket cipelnek fel a sziklafalon, hogy aztán bőven kizuhanhassanak a virtualis korlat alatt. Egy szingaléz kisfiú rémülten kuporgott a csúcskő közepén, és zokogva tiltakozott, hogy nem mer lemászni. Azért lejutottak. Zsolt nyűgös lett, mert azt várta h szörnyen lemaradok, es ezzel szemben a nyakában lihegtem. Rejtett tehetségem van a falmászáshoz. (Is.)

Mihintáléból Polonaruvaba mentünk. 3 őz és egy elefant grasszált az út mentén. 

Polonnaruwa egy másik királyi székhely és vallási központ. Hatalmas város 1200 körülből. Sokáig itt őrizték Buddha fogát, de 1500 körül átvitték Kandybe. Buddha testrészeinek csoportosítása folyamatosan zajlik. Virágzása után félig lerombolva és hosszú évszázadokon át elfeledve, az áthatolhatatlan őserdőben rejtőzött. 
Ezekre a helyekre a belépők drágák. A turistáknak. 20-30$ (6-9ezer Ft) De a helyi híveknek csak 500 rúpia (~800 Ft) 
Amúgy is az egyértelműen turistás helyek sokkal drágábbak- de még mindig olcsóbbak,  mint Magyaro. Útközben egy kis büfében rotit ettünk (kókuszlisztből készült palacsintaszerű) borsos chillikrémmel, kettőnknek a szódákkal együtt 600 Ft volt.
Egyszercsak megcsípett egy kis fekete rovar. Ami azonnal annyira fãjt, hogy féltem, hogy nem mérgezòdtem-e meg. Még órákig fájt, vettem be antihistamint, így 2 nap alatt lenyugodott a helye is. A blogok figyelmeztettek, hogy vigyünk rovarriasztót, és az ágyak körül ott volt a szunyogháló, de a kis feketén kívül nem kellemetlenkedett egy rovar sem.
Ugye ők buddhisták. És egyszer csak ott volt egy Vishnu szobor (hindu!) a templomban. Hooogy?? Az a válasz, hogy Buddha egy ember. Vishnu meg egy isten. Elférnek mindketten a templomban. 
Polonnaruwa most is városnyi méretű, gyalogosan napok lenne bejárni. A templomok, sztupak és Buddha szobrok mellett nagyon érdekes a tanácsterem (a helyek alapján 8-10 ember alkotta a királyi tanácsot). És a hatalmas tó, amit mesterségesen alakítottak ki és 2500 hektárt locsoltak belőle. Persze királyi medence is van, amihez átöltöző pavilont is építettek. A vízkultúra: öntözés, fürdők, csatornák az ókori Rómát is felülmúlja.

Polonnaruwaban hallottunk először magyar szót (10 nap alatt még egy eset lesz). Egy fiatal pár reagált a mi magyar beszédünkre. Éppen a hatalmas oldaltfekvő Buddhát néztük, ott új szabály van, csak a Buddha fotózható, mi nem szerepelhetünk a kepen. Aztán kiderült, hogy a fiú magyar, a barátnője “romániai”. (Nem szivesen mondaná ki, hogy román…) Londonban ismerkedtek össze, ott élnek, angolul beszélnek egymással.

Folyt. köv. Elhagyjuk Sigiriyat. Buddha foga nyomában. És elefántok.