Sri Lankán szingalézek es tamilok élnek egymás mellett (es egy keves muszlim meg keresztény). A szingalézek buddhisták, a tamilok hindik. Es évezredekben mérhető, mióta egymassal csataroztak. Mostanában van békesség. Mindenki úgy néz ki, mintha a Nyírségből jött volna, de a szingalézek vekonyak, a tamilok nagyobb darabok. Nem érzékelünk semmi atrocitást soha. Maximum Mahén tesz néha 1-1 pikírt megjegyzést. 
Mahén masfél éve csinálja a sofőrködést. Előtte “junior” volt, ezt mondta. Mérnök akart lenni Japánban, de nem sikerult a vizsga. Japánul és angolul beszél- angolul rosszabbul mint én, rendszeresen tolmácsolok Zsolt és közte: leegyszerűsítem Zsolt szóvirágait. Az akcentus olyan, hogy lassan jössz rá, ez most angol. “Ma-am, fresz fisz!” (= Madam, fresh fish! = Asszonyom, friss hal.)

Sigiriya-ból Colombo, ugye az a 145 km, amit idefele 4 ora alatt tettünk meg. Van tervünk, de Mahén hamar előóvakodik az övével. Ne menjünk abba a zsúfolt elefánt árvaházba, tud ő egy jobbat! A jobb egy alapítvány. Elefántokat mentenek. Nem tudom, mitől mentik őket, mert az erdőben és utakon sétafikáló elefántok határozottan derűsebbnek tüntek, mint ezek kiláncolt lábbal, turista szórakoztatasra betanítva. De lehet, hogy magamból indulok ki, és az elefántok szeretnek turistákkal fényképezkedni, turistákat lefröcskölni a tóban, és aztán faleveleket enni a helyükön. Olvastam nem-régen, hogy az elefántok az embert egy olyan cuki kis dolognak látják, mint mi egy kiscicát pl. Befizettûnk: Zsolt egy teljes programra, én az elefánttal fûrdést kihagytam. Emlékeztem Indiából, hogy szörnyen magas egy elefánt, és billeg, és félelmetes a hátán ülni. De arra gondoltam, hátha akkor még tapasztalatlanabb voltam. Nem. Az elefánt hátán ülni kicsit sem kényelmes, egyáltalán nem biztonságos, és szerintem kevéssé szórakoztató. Zsolt órabérben kókuszdió héjjal vizet is mert az elefánt hátára, aztán csutakolta, majd úgy csinált mintha élvezné, hogy ruhástól lefröcsköli az ormányából. 

Kandi (szingaléz: මහ නුවර Maha Nuvara, tamil nyelven: கண்டி) város Srí lankán, a buddhizmus egyik szent helye, az ország kulturális központja. A Szent Fog Temploma, ahol  Buddha fogát őrzik. Többszöros biztonsagi kordon van, fémdetektorokkal, motozással - tömérdek talpig fehérbe öltözött zúgóbúgó hívvel. A fog a templom emeletén van egy szobacskában, ami előtt asztalokból van lezárás (ide hordják az ajándékokat,  mi is vittünk egy tálca jázmint). A szoba ajtaját naponta 3x nyitják ki egy félórára, akkor nagyon messze be lehet nézni, hogy valahol a végében az arany ereklyetartóban ott a fog. Ennél közelebbről csak idelátogató allamfőknek és hasonlóknak mutatjãk meg. (Aki már látta, gyanakvó, mert kb akkora, mint egy bivaly foga). Miközben oda gyalogoltunk (a szokásos korrekt ruházatban, mezítláb), egy csatornában ácsorgott ez a döbbent-kék madár. Mahén szerint a felbukkanó békakra várt.

Aztán megnéztünk egy teagyárat. Most már tudom, mi a fehér tea. Mi az arany. Miért nevezetesek a ceyloni teák. És végignéztuk, hogy tépkedik a leveleket, melyik fajta levél mire alkalmas és hogy szárítják (100 éves gépekkel). Majd teat kóstoltunk. 10 félét. Tea-sor volt, mint egy borkóstolón, csak itt fordítva: a csúcscsodálatos minőségtől haladtak az egyre mezeibb feketetea felé. A fehér teán tényleg érezzük a különbséget: selymesen lágy, semmi karcosság.

Mahén megkérte, hogy felvehesse a menyasszonyát (februarban lesz az esküvőjük. Fura elgondolni az 50 kilós Mahén családalapítását.) Kérte, hogy nehogy megmondjuk a főnöknek vagy beleírjuk a tripadvisorba. Sonali, a menyasszony tündérszép és aprópici. Meghivtak az esküvőjükre.