A fafaragó után irány az Oroszlánszikla. Amire Zsolt azt mondta, hogy még életében ilyen csodas helyen nem volt. Az Oroszlánszikla egy vulkáni lávadugó, amiről lekopott a vulkán. És egy ókori szingaléz király (shakespearei élettörténettel: értsd vérrokonok meggyilkolãsa a hatalom megszerzésére) a vilag 8. csodájává alakíttatta. Függőkertekkel, tükörfolyosóval, hatalmas műtavakkal, csodás falfestményekkel.
Abból a hersegő zöld kelet-ázsiai dzsungelből emelkedik ki, aminek a látványa is boldogsag. Aki esetleg elfelejtette volna, ez az, ami a hotelünk 100 m-es medencéjéből is látszik.
A király hatalmas oroszlánná faragtatta a sziklát, de ennek már csak a mancsai vannak meg.
Halvány hibája, hogy 1200 lépcsőfok vezet fel a tetejére. Ebből 600 csigalépcső-fok a sziklafalon.
Egeszen biztos vagyok benne, hogy még soha életemben nem izzadtam ennyire. 1200 lépcsőfok 98% páratartalomban, 30 fokban.
Mahén azt mondta, béreljünk* gájdot. Mondtuk, hogy nem, elolvastunk mindent. Akkor béreljünk leesés elleni gájdot (van ilyen!!) Mondtuk, hogy nem. Erre azt mondta, hogy ő ebben a cipőben nem engedi, hogy én gájd nelkül legyek, úgyhogy ő is feljött velünk. Sz@rul birta �� (Mahénnak ez volt a 3. sofőrködése. Tanulta a terepet. Igyekezett később is majdnem mindenhova velünk jönni. A turistáknak 30$ a belépő az Oroszlánsziklához, a helyieknek 50 rupia (~80Ft)
Sri Lankan minden nap 30 fok van, és mindennap esik. Évszaktól függetlenül. Rôviden esik, és a páratartalmon csekély mértékben módosít. Nincs hova. Ezért vittem az esernyőm is a táskámban. Némi megdöbbenèst keltettem az Oroszlansziklán, mikor az esőben ernyővel másztam a lépcsőkön. Nem az ernyő miatt, az volt sok. Csak a többiek napsütēs ellen használják.
Kaszapa, az ókori kiraly nagy kedvelője volt a női nemnek. A háremét labdacicis, karcsúderekú nők alkották.láthatók a falfestményeken (mérik az időt, hogy meddig lehet nézegetni!) Zsolt szerint az egyetlen 20. sz elotti uralkodó, akinek normális ízlése volt nők terén.
A hárem a csodálatos medencékben pancsolt, mert Kaszapa ezt nagyon szerette nézni. Ehhez külön szabadtéri fekvős trónusai voltak.
Kreol bőrű vagyok, nem emlékszem mikor törtent ilyen utoljara: leégett a homlokom! És a kézfejem és a lábfejem. Másnaptól pedánsan kenegettük magunkat az 50 faktorral a turistáskodáshoz.
A vegetációt nem lehet jól leírni. Buja és élénk. A látványtól atavisztikus jóérzés járja át az embert. A szafarin egyet sem láttunk, de mindenhol máshol majmok tömegei rajcsúroztak.
A harmadik napon Anuradhapurában kezdtünk.
A város a kulturális világörökség része. Az ókori világ egyik legnagyobb kolostorvárosa, a théraváda buddhizmus központja, és királysági főváros volt hosszú ideig. A mai napig fontos buddhista zarándokhely.
Akkora a kiterjedése, hogy napokat ajánlanak a bejárásara, lehetőleg biciklivel.
Először a központi templomba mentünk. Nagyon szigorú elvárások vannak: se ferfinak, se nőnek nem lehet ki a térde, nőnek a válla sem (és mint utóbb kiderült, a dereka sem) Többszörös beléptető kapu van, persze a cipőket le kell adni - egész nap mezitláb jarkáltunk, ami a trópuson a cirka 60 fokos köveken/homokban nem egyszerű! Puhányabb turisták zokniban oldották meg a feladatot.
Direkt hosszu szoknyaban indultam, es vittem a Laoszban begyakorolt kardigánkám váll ellen. Külön kapun lépnek be a nők és a férfiak, rajtam állandoan kotözgették a kardigánt az őr-asszonyok, mert hátul kibukkant egy kis derék. Zsoltra a fehér kendőm kötöttük rá - ezt is eligazították: nem libbenhet szét a hasítek. Ott derult ki, hogy a szín sem mindegy: mindenki hófehérben volt, a kéket még tolerálják - véletlenül voltunk így öltözve.
Turista alig akadt, ellenben rengeteg hívő: éppen valami vallási unnep zajlott. (Ami a blogok szerint amúgy kb 3 naponta van. Zeneltek, vonultak, zúgva-búgva imadkoztak, tele volt minden a fehérruhás hívekkel)
Vittûnk Budhanak ajandekba viragot. Ezt, és gyümölcsöt, fazekakban ételt, sört, csokit hordanak a hívek sokszor nagy tálcákon, templomi felelősök rendezgetik, csoportosítják.
A Buddha megvilágosodásos bódi fát hosszan kerestük, míg végül beirtuk a gps-be és kiderült, hogy alatta ülünk. Az Anuradhapurában lévő fa az indiai szent fa egy hajtásából nőtt ki, amit Sanghamitta királylány hozott a szigetre.
A Thuparama dagoba* Buddha egyik kulcscsontját rejti. Buddha számos testrésze van szétosztogatva különböző sztupákba* és templomokba. (*dagoba=sztupa: egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha ereklyéit temették.) Volt az a pont, amikor Zsolt azt mondta, hogy több sztupát nem hajlandó megnézni - csak Anuradhapurában volt vagy 5. A sztupákba nem lehet bemenni, teljesen zártak, csak körbejárhatóak. Mezitláb.
Anuradhapurának a templomokkal, sztupákkal, hívekkel, a zsongó imádkozással és a Buddha szobrokkal van egy olyan hangulata, ami magával ragadott bennünket.