Ilyet még sosem tapasztaltam. Repules kozben bemondta a pilota h takarjuk el a szánk és orrunk. Es végigment 2 stewardess a gépen és folyamatosan rovarirtot(??) permetezett a bőröndtartók magassagában.

Maldivra repültûnk. Azért repültünk Maldivra, mert vagy 8 éve Klári barátnőm átszellemülten ecsetelte, hogy az egy masik univerzum, tenyleg kilép az ember a mindennapi hajszájából, kikapcsol, átlényegül, édes békés zenbe esik. Kláriék is olyanok, hogy csak azért mennek, hogy lássanak, trappolnak, néznek, múzeum, templom, gasztronomia, történelem - szóval tőle nagyon meggyőzően hangzott ez a feltöltődés élmény. Zsolt viszont nem hitt a dologban, nem fogja ő a lábát lógatni (nem pont ezt a kifejezést használta) egy vagyonért a fehér homokban. De mert ugye annyira szerettem volna, és így 7 nap ceyloni alapos turistáskodás után bele is lehetett törődni 4 nap atollba- áldását adta.

A bookingon kerestem a szállodát (ami egyenlő a szigettel). A bungalow a 3 éjre all inclusive ellatassal, amiben barmennyi víz, tea, kavé is benne van, meg a sup, kajak, edzoterem, teniszpalya, tollaspalya, ilyenek - 42ezer/fő/nap. Olyan hotelt választottam, akik vállalják, hogy a Male nemzetközi reptérről hidroplannal elszállítanak magukhoz. A hidroplan 101ezer fejenként. Ide ár/érték arányban gondolkozva tenyleg hosszu idore lenne érdemes menni…

Miutan elkobozták a Ganesha szobrunk és az alkoholjaink, megkerestük azt a pultot, ahol a hidroplanra kell jelentkezni. Nincs légkondi, keleti rendezetlenség és tumultuozitás, a csomagjainkat atveszik a pultnál- nem úgy tűnik, mintha tudnák, hova fog kerülni. Kis mikrobuszokkal szállítják az embereket a hidroplán és hajó kikötőbe. A hidroplán váró sem légkondis, ellenben kaotikus. A reptéri pultnál kapott jegyünkön van egy szám, ezt mondják be hangosbemondón, ha a mi gépünk indul. Zsolt sört vesz. És padlóig csalódott, mikor a sörösdoboznak látszó flakonból valami almalé szerű kerül elő. Itt sem árulnak alkoholt, de nem magyarázgatják.

Mikor bemondják végre a számunk, még korántsem a hidroplanhoz mehetünk, hanem egy szakrendelés váró jellegű szobában ücsörgünk műanyag székeken, míg végül név szerint szólítanak a beszálláshoz. Minket pl Doktorkrisztinainnahura néven. (Az Innahura a szállodánk neve)(Gondolom a szólításra kijelölt matróz örül, ha az abc-nk betűit értelmezi a helyi sorminta-írás mellett, azon mar nem tud filozofalni, hogy a sok szó hogyan ad ki egy nevet)

A hidroplánok jópofán néznek ki, de semennyire nem kényelmesek vagy kellemesek. Szardinia szerűen zsúfolják be az utasokat és csomagokat, 40 fok van, minden ragad a párától és olyan a zaj, mintha a motorban ülnénk. A pilóták póló, terdnadrág, flipflop egyenruhában. A flipflop valami szigoritas, azelőtt mezitlab voltak. (Flipflop = vietnami papucs)

A látvány viszont mesebeli.

Összesen majdnem egy órát repülünk, egy megállással: egy szigeten kitesszük az utasok ⅔-át.  Mire a Laviyani atollhoz érünk, akkora a szél, hogy a gép nem megy oda a recepció mólóhoz, hanem a nyilt vizen száll le egy úszó stéghez. Ott ácsorgunk kicsit, míg kijön értünk egy hajó. 2 pár és egy rasta (este ő lesz a dj). És innentől a mi maldív szigetünk egy pillanatra sem esik ki az álomszerű mesebeli idill szerepkörből. A homok tényleg hófehér és puha, mint a liszt. A víz poszterkék. Szüntelen 30 fok van. A növényzet mint egy nagyon gondosan valogatott es apolt trópusi üvegházban.

A recepción Ali fogad bennünket. Folyamatosan csacsog. Azt mondja, fordult mar itt elő magyar, de ritka. Es a magyarok nem tudnak angolul, Zsolt nyelvtudásától el van ájulva. Zsolt nyelvtudásától en is el vagyok ájulva, mert ő nem beszél angolul, hanem kifinomult szóviragok füzérével lubickol a nyelv lehetőségeiben (ráadasul bárki akcentusára ráhangolódik, nézték már brittek brittnek, amerikaiak amerikainak). Akkor van meglőve, ha azzal a turizmusban dolgozó 90%-kal akar kommunikalni, akik a maguk velős gyakorlati szókincséből gazdálkodnak. Ali egy kis beach-kocsival elszállít minket a bungallow-nkhoz. Zsolt ráhozza a frászt, mikor a kormányhoz lép, hogy majd ő vezet. De csak viccnek szánta. Ali menet közben vígan ciao-zik a vacsorához sétáló nyaralóközönségnek: a vendégek nagy többsége olasz.